Hajnal négykor még a táncparketten roptuk, tíztől pedig küzdöttem a heggyel. Soha nem volt még ennyire pihentető 2,5 órás alvásom.
Az első 3,5 km felfelékből állt, hogy ez hogy sikerült így, ne kérdezzétek! Egyébként annyi a titok, hogy akartam eléggé.
Nem mellesleg azért is szeretek másnaposan futni, mert egy kis befektetett energiáért cserébe kapok egy napot ajándékba.
8,5 km hegy: kategória 3. hely, abszolút 19.
UPDATE: egy kisebb beszámolót azért csak összedobok.
Néhány pillanattal a rajt előtt, magam mögé tekintettem a rajtkapunál és kissé megrémültem, akkora tömeg vett körül. Elindultunk, a síkon otthagytak páran, amire számítottam is – ebben nem vagyok jó. Aztán jött a terep. Csodás kis ösvényeken futottunk kis szintemelkedésekkel, amikor elértük a fő emelkedőt, ami emlékeim szerint 3,5-4. kilométeren át vette ki az erőt a népből. Szokásos kis tempómban, 1-2 belesétálással sikerült kifutni, itt sokakat sikerült magam mögé utasítani. Ekkor értem utol Bence Kovácsot, akinek szintén sikerült egy kis erőt adni. Csilla Szegő mögött nagyjából fél kilométeren keresztül futottam, ő is küzdött a szintekkel, majd utolérve elkezdtem húzni, és egy kis erőt adva egymásnak meneteltünk felfelé. Egyszer csak vége kell lennie. Elértük a csúcsot, ahol sokáig együtt tudtunk futni, és ahogyan azt tudtam is, a lefelében ott hagyott, de sokáig láttam még. Futottam a saját kis tempómban, tudtam, hogy mi az, amit tartanom kell, hogy végig bírjam csinálni. Persze itt nem volt belekalkulálva a külső tényező, de ekkor már 5-6 km között lehettünk, addig sem éreztem vészesen, hogy másnaposan futok. Utána pedig már kiizzadtam minden nem belém illő alkotórészt, és csak csapatnom kellett. A végeredményen nem változtatott volna, de a gyógyulófélben lévő bokámat hajnalra eltáncoltam, ebből a hozott anyagból kellett valami okosat kisütni. Összességében hálás a bokámnak, hogy kibírta és terhelni is tudtam. Ennek fényében a lefelékben vigyáztam picit.
Kategórián belül 45 másodpercet adtam a mögöttem lévőnek, viszont a második helyezett három percet vert rám. Ezt ugye tényleg képtelenség lett volna überelni.
Köszönöm, hogy itt lehettem, hogy épségben megúsztam és a remek szervezést is köszönöm a Marathon Club Miskolc illetékeseinek!