avagy egy eredmény még inkább tiszteletet parancsol, ha ismerjük a hátterét!
Először is örülünk, hogy elfogadtad a meghívásunkat, gratulálunk a 15. Bükki Hegyi Maratonon elért első helyezésedhez és nem utolsó sorban a remek időeredményedhez!
-Nagyon köszönöm a gratulációt!
-Kérlek néhány mondatban mutatkozz be sportbarát olvasótáborunknak! (honnan jöttél, mióta élsz Magyarországon, család, iskola, foglalkozás, terveid)
-Kalandos az életutam, főleg a magyarországi tartózkodásom. Otthon Etiópiában két bátyám van /volt/. Én 9 osztályt végeztem az iskolában, majd utána építkezésen dolgoztam és mellette futottam, mert számomra a futás a világ legcsodálatosabb sportja. Sajnos hazámban ha nem vagy világsztár akkor nehéz az élet, amit külön nehezít a polgárháború. Az egyik bátyámat is elhurcolták és a szemem láttára ölték meg! Ekkor határoztam el hogy megpróbálom elhagyni Etiópiát, ami Szudánon keresztül hajóval sikerült is, majd Szerbiából kerültem Magyarországra a menekült táborba 2006 novemberében Innen pár társammal továbbmentünk Ausztriába, de az ottani hatóságok 3hónap fogva tartás után /börtön/ visszatoloncoltak Magyarországra. Itt a debreceni befogadó állomásra kerültem és menekült jogi státuszt kértem amit elutasítottak. Így nehéz a továbbiakra tervezni. Azért az a tervem, hogy sportolok/futok/ és szeretnék minél jobb eredményeket elérni, mert áprilistól van lehetőségem naponta 2x is edzeni. Ezenkívül szeretnék Magyarországon maradni, mert Debrecenben jó kis csoportba kerültem és már magyar barátnőm is van Orsi személyében!
-Mióta sportolsz és mely eredményeidre vagy a legbüszkébb?
-Kiskorom óta futok a magam örömére és Etiópiában Addis-Abebában futottam 10000m-en 29:31-et, 21.1km-en 65 percet és Indiában 42.2km-en 2:25-percet. Amióta Magyarországon tartózkodok sajnos nem tudok rendesen táplálkozni, de április óta, amióta elkezdtem versenyezni /kerestem egy kis pénzt/ ami lehetővé tette, hogy egyre többet és erősebbet tudjak edzeni, ami elengedhetetlen, hogy erősebb legyek. Természetesen egy jó alapozás után Augusztus közepétől szeretnék indulni a magyarországi összes utcai futó versenyen és ott minél előkelőbb helyezéseket elérni. Sajnos útlevél és engedély hiányában az országhatáron kívül nem tudom magam próbára tenni, de Magyarországon is csodálatos dolog futni.
-Böngészve a magyarországi ez évi eredményeidet úgy látom mindenevő vagy, lehet rövid vagy hosszútáv egyfelől biztosak lehetünk ahol indulsz dobogón végzel. Mégis mi a fő számod?
– Gyakorlatilag 5000m-től maratonig bezárólag minden távon szeretek versenyezni.
-Honnan hallottál a Bükki Hegyi Maratonról és külön készültél-e rá ?
– Mint említettem, Debrecenben Benedek Zsolt vezetésével jó kis csapatba kerültem, akik felkaroltak. Tudok velük edzeni és Zsolti segítségével gyakorlatilag az összes hazai utcai futóversenyre el tudok jutni! Így erről a csodálatos, de nehéz versenyről is tőle hallottam és a főszervező meghívásából sikerült is eljutnom rá. Most is többen jöttünk és rajtam kívül Persely Norbert 3. lett maratonon és Dienes László is jó helyen ért célba 10km-en az edzéstársaim közül.
-Érzékeltél-e valamit verseny közben abból, hogy milyen csodálatos környezetben zajlott a verseny, gondolok itt a Hámori tóra, a Lillafüredi Palotaszállóra vagy akár a Bükki Nemzeti Parkra
-A környezet tényleg csodálatos volt és futás közben is sokat érzékeltem belőle. Ide tényleg érdemes volt eljönnöm! Örök élmény marad a számomra!
-Az időmérő autóból figyeltelek verseny közben és feltűnt hogy igen keveset frissítettél és hogy az utolsó emelkedő előtti egyenesben meg-megálltál. Valami sérülés, fáradtság vagy az előbb említett frissítés hiánya fékezett a szédületes tempódon?
–Tényleg nem frissítettem 25km-ig! Ott viszont narancslevet vettem magamhoz, ami hiba volt mert görcsölt tőle a gyomrom, így aztán úgy döntöttem, hogy már nem veszek magamhoz semmit….Így tényleg elfáradtam a végére, de ehhez hozzájárult a nehéz terep és az, hogy az utolsó 1-2 km-es emelkedő brutálisan nehéz volt 40km megtétele után. Persze itt jegyzem meg, hogy maratonra még nem vagyok teljesen felkészülve, mert ahhoz több km-t kellene gyűjtenem, de erre nem volt lehetőségem a viszontagságok miatt….Sérülés nem akadályozott a verseny közben, de utána izomlázam az lett rendesen a lejtőn lefelé való futástól!
– Számomra a sok lejtő volt a nehéz, mert lefelé nem szeretek futni. Így a fölfelé futások tetszettek, kivétel a verseny vége, ahol valóban teljesen elkészültem az erőmmel.
Lejegyezte: Szabó Roland.