A megyei Hegyalja 2050 SE sportolói, Bogár János és Varga Ildikó (is) nyertek.
Húsz év után rendeztek ismét Kassa–Miskolc ultramaratoni futóversenyt a múlt szombaton. A rendezvény távját 113,4 km hosszúra hirdették meg, ami azért lett sokkal több annál, mint amilyen távolság a két város között van a legrövidebb közúton, mert az 1999-es versenytől eltérően nem küldték rá a mezőnyt a napjainkban nagy, jelentős tehergépjármű-forgalomnak színteret adó 3-as autóútra. E helyett a kertek alatt, kerülőutakon, Kassáról indulva, Sídlisko Krasna, Alsómislye, Hernádzsadány, Abaújnádasd, Kéked, Abaújvár, Zsujta, Gönc, Göncruszka, Vilmány, Vizsoly, Abaújkér, Abaújszántó, Felsődobsza, Hernádkércs, Kiskinizs, Halmaj, Aszaló, Szikszó, Szirmabesenyő településeket érintve kellett megérkezni Miskolcra, egy picivel hosszabb távon, mint ami a versenykiírásban szerepelt. A penzum azért emelkedett 1,3 km-rel, vagyis lett belőle 114,7 km, mert a gönci váltó-, ellenőrzőpont hátrébb, vagyis a város területére helyezéséről döntöttek a szervezők logisztikai okok miatt a verseny előtti napon.
A dómtól
A mezőny a kassai dómtól indult reggel 8 órakor, a szintidő pedig 13 óra 30 perc volt. A váltók, amelyek 5, illetve 10 főből álltak – így az ezekben induló versenyzők huszonegy-néhány vagy tizenvalamennyi kilométert teljesítettek – jól haladtak, annak ellenére, hogy az időjárás nem volt kegyes a mezőnyhöz. A kellemes, tavaszias, kora nyári hőmérséklet aligha jelentett volna problémát, ha nem hirtelen jött volna, de az előző napokban 10–20 Celsius-fok körüli hőmérsékleteket mértek a verseny útvonalán, ami szombatra szinte mindenütt kb. 10 egységgel növekedett. Az embert és szervezetét erősen próbára tévő küzdelem elsősorban az egyéni verseny résztvevőit „nyomta”, így közülük sokan vagy feladni kényszerültek a versenyt, vagy mivel nem érkeztek meg az egyes ellenőrzési pontokra, az ott elvárt záróidőig, kénytelenek voltak azzal szembesülni, hogy nem folytathatják a kilométerek teljesítését.
Érdekesség, hogy a távot elsőként maga mögött tudó váltó nem 10, hanem csak 5 tagú volt, vagyis a dupla táv teljesítése ellenére diadalmaskodott a Bükki Műhely csapata, akik 8 órán belül értek célba. Nem egészen öt órával utánunk, már sötétben érkezett be a célba a neves megyei ultrafutó, Bogár János, aki – 20 éve, akkor még 35 évesen, más versenyprogramja miatt nem állt rajthoz a Kassa–Miskolc ultramaratoni megméretésen, most viszont – 55 évesen megnyerte a versengést.
Nagyon nehéz volt
– Örülök, hogy itt vagyok a célban, elsőként, de annak még jobban, hogy mögöttem a párom, Varga Ildikó még kint van a pályán, és mivel tudtommal ő a versenyben lévő egyetlen nő, ez azt jelentheti, hogy életünkben először együtt állunk fel a dobogó tetejére – mondta a célba érkezés után Bogár János, aki arra a kérdésre, hogy milyen volt, így felelt: – nagyon nehéz. Azt mondták, szép lesz, de nekem csak az marad meg, hogy erős volt. Az elején, Kassán nagy pocsolyákban futni nem volt túl jó élmény, szóval volt extremitás. A pályán túl nekem ezúttal is meg kellett küzdenem a lapátcsontom alatti kinövéssel, ami nyomja az ideget a farizomnál. Két éve kínlódok ezzel, és jó lenne, ha valaki kiműtené onnan, de a legjobb orvosok sem vállalkoznak erre, mert nagyon rossz helyen van.
Ez volt az a pont, ahol Bogár János elnézést kért, mert kerítettek neki egy kerékpárt, és elköszönt, hogy párja elé tekerjen és segítse őt a befutásban az utolsó szakaszon. Bő egy órával az egyéni célba érkezését követően ismét feltűnt Miskolc sétálóutcáján a fancsali sportember, aki kedvesével, Varga Ildikóval kézen fogva futott szinte egészen a célig. A magánéletben egy párt alkotók együtt állhattak fel – a nem sokkal ezt követő eredményhirdetésen – a dobogó legfelső fokára.
– Nagyon nehéz volt – mondta a díjátadó után Varga Ildikó. – Az első 30 km-en a második voltam a nők között, majd ezt követően az élre kerültem. Aztán jött a hír, hogy egyedüli nőként vagyok versenyben, ám a szikszói emelkedőn ez sem igazán vigasztalt, mert az nagyon kemény volt. Az időeredmény nem olyan jó, de ilyen időjárás közepette az a lényeg, hogy sikerült végigmennem, és így Jánossal együtt állhattunk a dobogó legfelső fokán.
Írta: Berecz Csaba
Fotó: Ádám János
Forrás: https://boon.hu/sport/helyi-sport/paros-gyozelem-az-egyeni-versenyben-3630848/?fbclid=IwAR2wEvW5_ummbUqME57-0cIuOJQFnZRnrBvBCRQ7R3BIIeELABkgMHHL0oQ